Fájdalom kezében ajándékkal

Ismeretlen,beazonosíthatatlan érzések,keveredés,eltévesztés,káosz.

Azt hittem ez már nem érhet utol még egyszer,azt gondoltam elég volt egy életre megtanulnom belőle hogy mit jelent az önbecsapás. Úgy hittem nem lesz még egy ember aki miatt képes lennék szemrebbenés nélkül hazudni.

Pontosan három évvel ezelőtt történt aminek a fogatókönyve hetek óta ismétlődik velem és hiába kapálózok,tiltakozom ellene,valahogy mégis ugyanazokat a köröket futom. Csak tudnám, és érteném,hogy miért.

Akkoriban a szerelmem Hannának hívták,a nő aki pedig mellettem volt, egy csodálatos lány,megáldva a legnagyobb bátorsággal és a legőszintébb,világra csodálkozó naiv szempárral. Hálás lehetek neki sokminden miatt,de leginkább azért,mert segítő kezet nyújtott felém, és mert mellém állni egy olyan mély szakaszának az életemben amikor rajta kívül nem sokan látták a kifelé vezető utat. Támasz és oltalom. Híd a másik partra,az undorító ragacsos posványból kifelé. Akkor sajnos nem voltam elég hálás, pontosan jól tudtam mivel áltatjuk mindkettőnket.Akkor elváltunk,ma jóbarátom. Amíg velem volt,rendszeresen találkoztam valaki mással,aki nemcsak a szívemet,az egész életem birtokolni akarta.Azt gondoltam soha nem fogok már róluk írni,amikor ezt utoljára megtettem, úgy gondoltam ez a történet elérte pályafutásának csúcspontját. Nem hittem volna hogy lesz második fejezet,más szereplőkkel,ahol ismét én vagyok a cseppet sem közkedvelt főhős.

Miért van az,hogy az én életemben azok akik valami megfejthetetlen forrásból származó erővel tartják a szívem,csak a szeretőim lehettek?Éjszaka,és órákra. Tényleg igaz lehet,hogy az ember képtelen leélni a nagy szerelemmel az életét,mert beférkőznek közéjük a tompa hétköznapok,és hogy egy ilyen elementáris érzést mint a szerelem,nem lehet a társadalmi konvenciók által megszabott keretek közé szorítani?

Szeretők.Csodálatos kifejezés és végtelenül kifejező. Izgalmas,érzéki,lopott,hedonista,elítélendő és törvénybeütköző. Imádom ezt a szót,belémégett. Minden felé emelkedő lüktetés,tele érzelemmel és áramlással,minden olyan,amit nem merünk,vagy nem tudunk megvalósítani. És nem birtokolható. Nem a miénk,légies,könnyed,a tulajdonlástól messzemenőkig legtávolabb álló fogalom. Ha lenne valaki,aki a magáénak mondhatná, a lényegétől fosztanák meg. Titokzatos és változékony. Megszerezhetetlen és mégis megkapható.

Borzasztóan gyűlölöm magam,hogy bántom az embert akit szeretek. Gyűlölöm magam hogy bizalmatlan vagyok és betegesen óvatos,azzal szemben aki semmivel nem szolgált rá arra hogy bezárjam előtte a kapukat még mielőtt megláthatta volna mi rejlik mögöttük.Gyűlölöm magam hogy nem vagyok az aki voltam. Gyűlölöm magam hogy egy ismeretlen arc tekint rám a tükörből. Gyűlölöm magam mert nem ismerem magam. Nem rendelkezhetek senki élete felett,kivéve a sajátomét,amely felett pedig képtelen vagyok.

Mi lesz velem?Mi történik velem?