Fájdalom kezében ajándékkal

Egy szórakozóhelyről tartottunk hazafelé,ahol egy diákcsere program keretében a hely tele volt ázsiaiakkal. Néhányan leszakadoztak tőlünk útközben, a japán és koreai fiúk egymásba karolva kacskaringóztak a főutcán keresve a legközelebbi még nyitva tartó helyet.

Én egy lánnyal az oldalalom sétáltam haza,kellemes hangulatban a bortól de elég józanul ahhoz hogy irányítani tudjam az eseményeket.Nem sokat beszélgettünk,nagyon visszafogott és titokzatos teremtés volt,abban a pár napban amíg itthon van,nálam szállásolták el,ezt mind tudtam miközben pár mosolyt váltottunk egymással az úton. Fehér ruhája,hófehér bőre,gyönyörű fekete haja és csodálatosan arányos,magas alkata volt,ami a keleti lányok esetében igen ritkának mondható.Ennek a lánynak azonban hihetetlenül hosszú lábai és gömbölyű formái voltak. A ruha,akár valami lepedő,körüllengte az alakját, és a szellő,ezen az őszi hajnalon, kiemelte azokat a formákat amiket a szélesre szabott ruha indokolatlan jótékonysággal takart el. Beleszagoltunk ebbe a szellőbe és minden olyan sejtelmes,és sokat ígérő volt körülöttünk.

Beléptünk a lakásba. Ekkor találkoztak először. Egy hatalmas nappali közepén voltunk,Ő az ágyon feküdt,a lány az ablak mellett pontosan középen megállt akár egy szomorúfűz. Az ablak félig nyitva volt és fellibbentette a ruháját térdközépig. Bemutattam őket egymásnak. Egyikük sem igazán értette a másikat a nyelvi nehézségek miatt,de valami egészen másként kódolt nyelven egy furcsa játék kezdett hármunk között kibontakozni.

A lány az ablakhoz sétált, Ő a szemét sétáltatta az idomain. Odasétáltam a lány mögé,ő félig hátrahajtotta a fejét felém,és egymásra mosolyogtunk miközben a kezem végigszántott az alkarján. Megsimogatta az arcom. Visszafordult és nézett kifelé az ablakon, a tekintetét elképzelhetetlen messzeségbe helyezve és átadva magát a hűvös beáramló levegőnek,az őt figyelő tekintetnek és az én érintésemnek. Óvatosan gomboltam le róla a ruhát és a kezemben éreztem ahogy felkeményednek a közepes méretű mellbimbók a passztellsárga színű melltartó alatt. Simogattam őket miközben megcsókoltam a nyakszirtjét. Ő az ágyból figyelt minket.

Lecsúsztattam a kezem a derekára, és a kezem csusszanásával együtt a ruha is lebomlott róla, pontosan azzal a lassússággal és táncszerű mozdulattal,ahogyan a fák hullajtják a leveleiket.Felfedte a tökéletesre szabott idomokat,a hosszú felsőtestet,a két labdaként gömbölyödő mellet,a hosszú combokat és a csodálatosan ívelt csípőjét... Felé fordítottam és megkérdeztem: -Ugye gyönyörű?-

A lány nem értette a kérdést,ezért csak mosolygott és megcsókolta a szám. Megfogtam a kezét és az ágyhoz vezettem. Az ágy széles volt, szinte aránytalanul,olyannyira hogy ketten elég távolságban voltunk tőle ahhoz hogy mindent pontosan figyelemmel kövessen,de ne tudjon kényelmesen hozzánkférkőzni. Leomlottunk és apró cirógatásokkal öltöztettük borzongásba egymás bőrét. Mindig mosolygott...miközben a haját simogattam,a keze a testemen fokozatosan lejjebb tévedt,de a mosolygó szemek nem engedték hogy nézzem mit csinál,őrjítő volt és nagyon gyengéd egyszerre.

Ő is simogatta magát és láttam ahogy elönti a vágy hogy hozzáérjen a lányhoz. Egyelőre még nem szerettem volna ha megérinti, azt akartam hogy olyasmit érezzen mint amikor az embert annyira kínozzák hogy inkább kívánja a saját halálát mintsem hogy folytassák ezt az erőszakos kis játékot vele.

A lány hasra feküdt és én a hátát csókoltam egészen a nyakától,az összes gerinccsigolyát és végül a hófehér,puha fenekét...feltámaszkodott és kidomborodott háttal nekem úgy, hogy a számmal elérjem azt amire a legjobban vágyott hogy megcsókoljam. A szám közelített felé, és a kezeim a combjain cikáztak.

Innen már ő sem bírta tovább.

Megragadta a lányt,maga felé fordította,széttárta a combjait és dühösen beléhatolt. Egyre ütemesebben és gyorsabban mozogtak,a lány nézett rám,és csak mosolygott,mint mindig. Ő nem állta a mosolyt,ezért hasra fektette és tartotta a kezével,folytatta amit az előbb még az arcát nézve tett,mindig erőteljesebben és egyre dühösebben.

Az ágy mellett félig üres vörösboros üveg állt. Kinyúlt érte a kezével és azzal izgatta tovább a lányt. Az üveg nyaka eltűnt a lányban majd újból előbukkant, a hűvös üveg érintése a lány arcára enyhe pírt csalt, míg a bor lángvörösre festette a lány egyébként is izzó szeméremajkait. Az édes nedű sajátmagával keveredve szétáradt a combjain,lecsordogált a fenekére és dühösen világított a hófehér bőrön,akár a vér.

Szomorúan és tehetetlenül néztem őket, a lány örömét,és az Ő dühét. A szívem tompán kattogott,és nem tudtam kinek a helyében szeretnék inkább lenni...vágytam rá,és vágytam a lányra is. Nem állhattam közéjük,nem tehettem semmit. A tekintet és a tőle ismerős mozdulatok mégis izgattak,és visszatartottak attól,hogy elmenjek onnan.

Furcsa,perverz játszma.

Reggel van,besüt a nap a hálóba,felébredtem.